Vagyis egy igazán nacionalista étel, de kozmopolita és plebejus-balos érzelműeket is elbűvöl. A történetéhez hozzátartozik Sághy Sanyi bácsi, aki a Kismaros és Kisoroszi közötti komp vezetője (kapitánya) volt a 70-es és 80-as években. Kicsi, hirtelenszőke és végtelen elevenségű nagy-(akkor még óvodás kis-)fiam barátja és házi istene volt. Naná, hiszen Áron "egyedül" vezethette a kompot,forgatta a hajó kormánykerekét, (alig látott ki a parancsnoki híd ablakán), egy igazi álom volt az egész.
Sanyi bácsi egy ősrégi kisoroszi házban lakott, amelynek a pincelejárójába be volt vésve az ük-ükapja neve, aki a házat építette, sokszor üldögéltünk a kökerítéses kertjében egy hatalmas eperfa alatt fröccsözgetve, máskor ő látogatott meg bennünket a szigetcsúcson, ahol áprilistól szeptember végéig állt a sátrunk, suliidőben csak hétvégeken mentünk ki, a vakációt viszont végig ott töltöttük. Egy nagy család volt a szigetcsúcsi vadkempingezők csapata, ismertük már egymást, volt ott minden: kutya, újszülöttek, apró és kamaszodó gyerekek,vénséges vén öregek, bogrács, horgászás, evezés, úszás, esti borozások, és a csúcs csúcsában a nudista strand, a nagydunai ágon a művésztelep, Visegrád felé a hajóállomás, középen a kocsma, ahol Éva a kocsmáros a világ legjobb babgulyását főzte. Jancsó és Simonffy, Mészöly és Polcz Alaine... nem tudom, milyen lehet most Kisoroszi, de akkor a világ legjobb helye volt.
A duplamagyar kaja receptje Sanyi bácsié, aki még "pacsninak" hívta a marhalábszárat, és rajongott a bográcsos marhapörköltért.
A lényeg, hogy összerakunk két hungarikumot: a lecsót és a túróscsuszát. (Azok is figyeljenek, akik egyikért sem rajonganak önmagában!) Tál aljára csusza, szalonnapörc zsírja, túró, tejföl, szalonnapörc, ezt beborítjuk lecsóval, (lehet maradék kolbászos lecsó is, de lehet sima, mezei lecsó), rá csusza, túró,tejföl, stb. Ha lehet több réteg kövesse egymást, a teteje túróscsusza, tejfölösen, szalonnásan, mehet rá a szalonnazsír is, ha nem fogyókúrázunk éppen, aztán az egész tálat sütőben könnyedén összemelegítjük. (Mély nemzeti érzelműek dobjanak egy szál zöldpetrezselymet a tetejére a piros-fehér-zöld fieling miatt, de fölösleges: a tökéletes "magyarság-érzés" mélységes elégedettsége tölti el az étel fogyasztóját. Mit nekünk Trianon, ha ilyen kajánk van. Nyelvében él a nemzet, de legalábbis ízlelőbimbóiban....:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése