A csirkemáj tanálkozott a póréval

Az úgy volt, hogy ma a déli cba-ban 450 kemény forintért adták a friss, szív nélküli csirkemáj kilóját, hát ennek nem lehetett ellentállni, jöjjön fél kiló. Volt még végtelenül nagy és szép póréhagyma 150-ért, nosza, gyere te is. Ebből otthon lett egy ebéd (de maradt még egy darabka póré, és a máj fele egy másik kajához. Persze két emberre számoljuk.)

Na most mi ketten, az két fej, tehát legyen fejenként 3  db csirkemáj, csodás, éppen 6 db bacon szalonna volt az itthon tárolt 130 Ft/ csomag baconszalonnában. A csirkemáj kapott egy kis fokhagymaport (lustaságból), majorannát, fehérborsot, és becsomagolódott egy-egy szelet baconbe. Szépen belekerültek egy kiolajozott serpenyőbe, és ott türelmesen vártak a sorsukra. A póréhagymát sok hosszú csíkra vágtam (lényegében azért, mert már a hátizsákomba hajtogatva sok csíkra bomlott), utána keresztben is egy-másfél centis lapokra vágtam, és két kanál olivaolajban két szétlapított, de egyben hagyott fokhagymagerezddel egy kis lábosban megpároltam (kb. 10 perc alatt). Akkor megkapta a tegnap felbontott darabolt paradicsomkonzerv maradékát (kb. 2/3 doboznyi, az egyharmad az esti chillisbab martaléka lett), fehérborsot, csipet kakukkfüvet, és még öt perc párolást, utólag kicsit sóztam, és fedő alatt párolódott, hűlt, míg a serpenyőbe tett csirkemájakat előbb nagy tűzön, aztán kicsit halkítva kb. 10-15 perc alatt megsütöttem minden oldalukon. Ezalatt a véressége teljesen eltűnt a májnak, de még omlós, puha maradt. Aztán, mert vagány vagyok, és mert volt itthon, még egy kevés friss vágott bazsalikomot kapott a paradicsomos póré, és mindenki kapott a tányérra pórét, meg három májat, meg egy kis szelet barna kenyeret. Hát most... jóllakva, boldogan.

A maradék májból majd valami mást, talán almásat, talán borosat, talán este, talán holnap... Most nem érdekel. Ez csodálatos volt (és szép is, a gyönyörű színeivel. Meg fogyós. Meg egészséges. Meg marha jól főzök, na.)