Hát akkor lássunk egy sütkét:

Csokis keksz

Ma kisunokámnak sütöttem,  és  először nem igen érdekelte, mutatta, hogy nem kér. Ilyet ő még nem evett, nem látott, vagyis: köll a fenének. Akkor csak elhúztam az orrocskája előtt,  az illata már  bizony érdekelte.Nagy kegyesen beleharapott. Ezután eldobta a kisautókat, lesöpörte a padot,felmászott rá,  két kezébe fogta a 7cm átmérőjű kekszet, és átszellemülten ette, apró falatokban, végtelen átszellemült pofácskával.

Ez pediglen így készült (kb. félóra alatt):

fél Ráma margarint és egy fél vajat (12,5+12,5 dkg) habosra kevertem 25 dkg barna cukorral,  egy jó csipet sóval, ment bele 2 tojás,kever-kever, aztán 30dkg liszt, amit egy jó teáskanál szódabikarbónával vegyítettem és egy félmarék  őrölt mogyoróval, itt belépett az evőkanál narancscukor, egy evőkanál vaniliáscukor, és ment bele egy apróra vágott 10dkg-s keserű (főző-) csokoládé. Kiraktam az erkélyre tíz percig (most már nincs túl meleg), hadd fagyoskodjon egy kicsit. Sütőt előmelegít, sütőlapra papír,  jöhet vissza a massza, vizes kézzel gombócokat csináltam, olyan mai átlagparadicsom méretűeket, éppen elfértek a sütőlapon, köztük 2-3cm  üres hely. Nem túl magas hőfokon kb. húsz perc alatt megsültek,szép nagy lapos kekszek lettek, ha összeértek is, könnyen szétváltak egymástól. (Akkor van kész, ha a teteje aranyszínű, és kissé repedezik mindenfelé).     Lapáttal hideg fémtálcára szedtem őket.

Egyetlen baja volt: bár sok és laktató, ellenállhatatlan is egyúttal, tehát gyorsabban  fogy, mint hittem volna. Legközelebb, lehet kerül bele aszalt gyümölcs,  vagy szegfűbors-szegfűszeg-fahéj-gyömbér-szerecsendió (na ez  nem az unokás változat lesz!). De lehetne télen a csoki mellé durvára darabolt diót, tökmagot, fügét, és még fene tudja mit tenni. Hogy rajta marad  az "étlapon", az egészen  biztos.