A saláta filozófiája

A saláta annak a művészete,  hogyan tegyük ehetővé,  finommá, színessé a nyers zöldségeket. Sokat rontott a dolgon a médiában elterjedt kifejezés,a "salátatörvény", aminek olyan hülye hulladékíze van. A "salate" -"sózás" a kifejezés alapja.. Vannak az ecetes, sózott, cukrozott,lében úszó, frissítő saláták, ezek csak más ételek kísérői lehetnek, a magyar saláták többsége ilyen:zöldsaláta cukros lében, uborka, káposzta, paradicsom saláta,stb.  Vannak az amerikai típusú szószban úszó saláták, a mediterrán "bevonatos" saláták,sok egyéb hozzávalóval (sajt, rák, magvak, tojás), a lesózott angolszász saláták (coleslaw), a keleti joghurtos, szójaszószos, sokféle fűszerrel készültek, és vannak a főtt, sült később  kihűtött saláták. A lényeg:legyen zöldség,legyen valami,ami a zsírban oldódó vitaminok felszívódását segíti (olaj,magvak, stb),baromi sok vitamin,egy kis savanykásság, egy kis édes íz, nagyon sok pikáns (tejföl, ketchup, joghurt, mustár), és ha a saláta a főétel, egyéb tápláló összetevők (rák, hal, csirke, tojás. kaviár,lazac).,  Érdekes, ha a gyümölcsöt és a zöldséget keverjük,pl.meggyes, őszibarackos zöldsaláta, és az is, ha télen gyökér zöldségekból, cékla, feketeretek, répa, zeller, esetleg káposzta,hagyma félékből ütjük össze a salit. Mindenképpen kell hozzá valami meglepő, mondjuk a gyömbér, az olajbogyó, a kapri, a szója, mert egy saláta mindig friss támadás az ízérzékeléshez.

Legyen most itt a franciák alapsalátája a kiinduló pont: egy tálban két-három evőkanál  mustárhoz keverünk egy evőkanál ecetet, egy csipet sót,és rendesen őrlünk rá feketeborsot. Ha a mustár és az ecet már jól összekeveredett, mehet hozzá (nem kötelező) egy kevés hajszálvékony karikára vágott újhagyma,tavasszal retek is. Most jön a lényeg:először cseppenként, később vékony sugárban 1:6 arányban olajat keverünk a mustáros ecethez. Mindig egy irányban kell keverni. A hozzávalók egyformán melegek, vagy egyformán hűvösek legyenek. Lesz belőle egy majonéz-szerű, egynemű izé.Ha jól elbasztuk, akkor kicsapódik külön az olaj, attól  lehet enni, de nem ez az igazi. Nagyon jó bele a Vénus napraforgóolaj is, de lehet olivaolajjal variálni,  illetve (erősen ajánlom),az utolsó kanálolaj legyen tökmagolaj. Ha összeállt a cumó (vinaigrette),akkor folytonos keverés mellett adjuk hozzá fél citrom levét. (Elmaradhat, de így sokkal finomabb). Most jöhet bele a saláta: alapvetően megmosott, megszárított, kézzel három-négyfelé tépett zöldsaláta levelek (meg az összes többi úri saláta,ami drága: jégsaláta, rosso, ruccola, madársaláta,stb). Szigorúan kézzel, tíz ujjal kell összekeverni, így a salátaleveleket bevonja a mártás. Ez így már jó,salátának húsok mellé.De mi ezt szeretnénk vacsorára, ebédre, önálló ételként. Akkor nézzünk körül a kamrában, a frizsiderben:mehet bele tonhalkonzerv, sprotni, szardinia, lazac-darabok, dió, két-három cikkekre vágott keménytojás, napraforgó-  vagy tökmag, szezámmag, egy paradicsom, olivabogyó, valami apróra vágott sajt, maradék, csíkokra vágott csirke, sonka: szóval bármi,amit találunk.

Ugyanebbe a mártásba zöldsaláta híján tálalhatunk tíz cm-re vágott főtt,kihűtött póréhagymát, egész főtt sárgarépát,  öt percig főzött újhagymát, főtt zellerszeleteket, főtt spárgát, stb.  Ezek is jól harmonizálnak a hozzátett ezek-azok: tojás,sonka, hal. Lehet hozzá vajas , fokhagymás pirítós kockákat is keverni, de egy szelet baguette, vagy barna kenyér is megteszi mellé. Kisgyerekeknek apróbbra kell tépkedni-vágni a hozzávalókat. A lényeg: a saláta legyen őrülten színes, vidám, csábító, érezd, hogy csupa meglepetés lesz az egész!