"Pain perdu" vagyis az "elveszett kenyér"

Hát persze, hogy a "bundás kenyér" - bár tervezem még néhány száraz kenyeres recept  leírását. A  mai kenyerek minősége, és vásárlási szokásaink szinte betervezik a száraz kenyér hasznosítását a heti étrendbe. (És még hátra van a beígért további  drasztikus áremelés). 

Nyilván semmi újat nem írok le (de ez nem is szakácsblog, csak a gyerekeknek emlékeztető). 

Négy embernek 12 nem túl vastag, nem túl vékony szelet szikkadt kenyér,  két tojás, 2 dl tej, 3 evőkanál cukor, 1/2 kávéskanál fahéj, 5 dkg vaj, vagy 1-2 dl olaj (itt még lehet játszani a szeretett fűszerekkel: kurkuma, kardamom, gyömbér).  Összekeverem a tojást a tejjel, fűszerekkel, a kenyereket megmártom benne, és a jól felforrósított vajban mindkét oldalát  aranyszínűre sütöm.

Én szeretem sósan készíteni is, főzelékek feltéteként, de akkor úgy hívom, ahogyan nagyanyám nevezte: "pofézni". (Hogy ez német vagy szláv eredetű szó-e,  nem tudom, az biztos, hogy olyan osztrák-magyar-monarchia vegyes...)